Ismét eltelt egy év és ilyenkor sokan számot vetnek az elmúlt hónapokról, a megvalósult, vagy még a be nem teljesült tervekről, álmokról. Január első napjait az újévi fogadalmak sokasága, a friss kezdet és a valami új energiája lengi körül. A fogadkozásoké, hogy milyen káros szenvedélyünktől szabadulunk meg, vagy éppen hány kilót akarunk lefaragni magunkról a strandszezonig.
A 2017-es évem nem volt fenékig tejfel. Igazából elég vegyesre sikerült, mert sikerekből és kudarcokból ki jutott elég. Eszembe jutott, hogy mennyi mindent tűztem ki célul és mennyi mindent félbehagytam: azt hittem, hogy 2017-re visszatérek a zenéhez, a tánchoz és a golden retrieveremmel futok a Margit-szigeten. Vagy 10 centivel magasabb leszek. Vagy 10 kilóval könnyebb. Vagy megtalálom az igazit, külföldre költözünk, és új életet kezdek. De nem így történt, mert az élet felülírta a terveimet, így rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is határozott, céltudatos és eredményorientált ember vagyok, a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogy mi szeretnénk. Emlékszem a rengeteg világmegváltó beszélgetéseimre a barátaimmal, a nevetésekre, a hajnalig tartó Necc partykra vagy a sírással teli haza menetelekre, mert üresnek éreztem az életem. És utáltam mindenkit, akinek rendes munkája, párkapcsolata és közösségi élete volt és magamat, mert nem voltam boldog és más boldogságának sem tudtam örülni. Végül megtanultam egyedül boldogulni, megoldani az életemet akkor, amikor nem volt lakásom, amiben éljek, munkám és pénzem, amiből fenntartsam magam, és megtanultam elfogadni a legváratlanabb segítséget még akkor is, amikor büszkeségből nemet mondtam volna. Őszre sikerült egy olyan mederbe terelnem az életem, amivel bizonyos szinten elégedett vagyok: megtanultam mások boldogságának örülni, sikerült olyan emberekkel körbe vennem magam, akikben teljesen megbízok, sikerült megszereznem a második diplomám és sikerült munkát szereznem ahol végre olyan pozíciót töltök be, amit mindig is szerettem volna, ráadásul egy olyan szektorban, amiben találkozik a marketing, a divat, a beauty és az üzlet is. Sikerült két lábra állnom és végre elkezdhetek hosszú távon tervezni, kibővíteni a bakancslistámat és megvalósítani a terveimet. Hogy ki állíthat meg? Senki. Viszont még elfognak kételyek, de meg kell tanulnom legyőzni magamat és elűzni a negatív gondolatokat. Nem lesz könnyű. De nem lehetetlen.
Fotó: Kántor Katalin, smink: Larion Oscar, ruha: Zsigmond Dora Menswear
Laczkó Csaba
Just a Boy In Motion 