Parks and Recreation –6×10: A 100. rész

Na, ki gondolta volna 2009-ben, hogy az eredetileg The Office spinoff-nak készülő mockumentary eljut a bűvös századik epizódig? Nem hinném, hogy sokan. A mindössze hat részes, nem túl meggyőző első évadot azonban zseniális folytatás követte: a Saturday Night Live-ból érkező Amy Poehler, aki a kicsit túlbuzgó Leslie-t alakítja, Pawnee egész városfejlesztési osztályával együtt hamar a szívébe lopta magát mindenkinek, aki nyitott a kissé kínos humorra, és kitartott a sorozat mellett.

1

Az elmúlt években szerintem az egyik legviccesebb szitkommá nőtte ki magát a Parks&Rec, bár a nézettségi adatokat nézve a közönség mégsem talált rá, amit szeretnék annak betudni, hogy nem „kommersz” poénokkal operálnak az írók, de persze ezer másik oka is lehet. Ezzel a szemben a kritikus szeretik – annyira mindenképpen, hogy évente egy-két Golden Globe és Emmy-jelölés összejöjjön, bár nyerniük még sosem sikerült. Viszont a kis történelemóra után térjünk rá magára az epizódra.

Minden igyekezete és próbálkozása ellenére elérkeztünk Leslie utolsó napjához a városi tanácsban. Míg a negyedik évad a kampányról, az ötödik a tanácsosként való munkájáról, a hatodik a kudarcról szól: Pawnee lakói döntöttek, mégpedig a leváltása mellett. Főleg ennek az elfogadása/nem elfogadása állt a rész középpontjába, amit egyébként részben Poehler írt, az egyik kreátorral, Michael Schur-ral kiegészülve.

2

És míg Leslie egy utolsó, kétségbeesett tervvel próbált módot találni arra, hogy visszajusson a tanácsba, kaptunk pár a szokásosnál jelentéktelenebb, ráadásul korábban már látott mellékszálat: Tom, aki végül eladta üzletét, most új bizniszbe szeretne kezdeni, amihez a többieket is bevonta, Anne és Chris pedig teljes gőzzel készülnek rá, hogy szülőkké váljanak. Épp emiatt az önismétlés miatt laposodott el kicsit a hatodik évad, ezt még elfogult rajongóként is látom, ráadásul korábban ez sosem tűnt fel, szóval tényleg gond lehet.

No, I swear to God, if you say one more word, you will legally owe me $1,200, and I will sue you. Let’s not end it like that. Okay, great to see you, Leslie. Those five words are on me.”

Andy visszatérésének mondjuk örülök, mert a távolléte (Chris Pratt Angliában filmezett) April-t is igencsak megviselte: Aubrey Plaza korábban közönség-kedvenc karaktere a férjével működik a legjobban, azóta pedig hiába próbálták Tom-mal vagy Anne-nel vagy akárkivel párba rakni, az eredmény jóindulattal is csak közepes lett. Egyébként már Rashida Jones és Robb Lowe távozásától is egyre jobban tartok, hiszen akkor még jobban csökken egy-egy epizódban a „párosítási” lehetőség.

3

Ha viszont eltekintünk az eddigi minőségcsökkenéstől és a jövő miatti bizonytalanságtól, a 100. epizód összességében aranyos és szórakoztató lett. Nem váltotta meg a világot, de az egyébként mindig túlgondolt vagy épp csalódást keltő századik részek között szerintem mindenképpen kiemelkedő. Viszontláthattuk Kristen Bell karakterét, Ingrid-et, aki Leslie-t váltja majd a tanácsban, feltűnt Shauna, a város vitriolos újságírónője, Jean-Ralphio (Ben Schwartz), Perd Hapley (Jay Jackson), de a legkellemesebb meglepetést így is a fenti idézetet szállító, zseniális Jennifer Barkley okozta, akit Kathryn Hahn (Crossing Jordan, Girls) alakít. Remélem, hogy innen az évad is már csak javul, értékelni most egyébként nem szeretnék, inkább legalább még egyszer ennyi részt kívánok a sorozatnak.

Minden vélemény számít!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s